Lépünk tovább. Még egy Kárpátia dal, ami valóban nem okozhat gondot egyetlen gitárosnak sem. Egy négy akkordból álló dalmenet kíséri végig a dalt. Kárpátia 5. fekvésben játssza a Dm és az Am a A# (avagy a magyar B) akkordot pedig egyel feljebb csúsztatva, 6. fekvésben. F-dúrral pedig visszaereszkedik az első fekvésbe. Egy szál gitáron, a könnyed ének dallam mellé, nekem jobban tetszik az első két versszakot bontva játszani. Azaz, hogy pontosítsak: Lependítem, szünet, majd bontva visszapendítem, alapfekvésben játssza, az alsó három húrt ( E1,H,G), 5. fekvés esetében pedig a H, G, D húrokon. Persze ezt is lehet variálni. Sosem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy amikor egyedül játszunk, nem kell megrögzötten ragaszkodni az eredeti kíséret játékstílusához. Pl. az F-en nagyon jól lehet fokozni a hangsúlyt. Szinte bármi jól hangzik rajta, amivel kicsit megtörjük a monoton ritmust. Akár egy bassz-le bassz-le, vagy lecsap-fojt-fojt-fojt, vagy még fojtás közben visszacsúszunk 5. fekvésbe. Nem szabad elfelejteni, hogy nincs mögöttünk dobos, basszusgitár, még egy gitár. Egész kiváló dalok is unalmassá válhatnak, ha ugyanazt játsszuk csupán, amit a zenekarban a gitár. Hatásszünetek, fojtás, lecsapás, mind mind kiváló eszközök kezünkben. Persze a megfelelő helyen, nem utolsósorban, pedig a megfelelő hangulatban. Hogy mi köze van ennek ehhez a dalhoz? Nem sok, és mégis. Sokan kérdezik, dalonként szinte, ezt milyen ritmusban kísérjem? A rossz hír pont itt van: ha egyazon ritmusban végig kíséred a dalt, megöl az unalom téged is és a közönséged is. Hacsak nem valami különösen jó dallamra épül a dal. Talán legnehezebb az akusztikus gitárjátékban a dal hangulatának fokozására ráérezni, miközben a dal sajátosságai nem változnak, de pont ebben van a szépsége. Zenekarban csak belép még egy gitár, vagy épp leáll, s csak a dob, basszusgitár viszi a dalt, és már is megvolt a hangulatváltás. De te is dobolhatsz a gitáron, stb, stb. Boccs a hosszú kitérőért :) Jó gyakorlást!
Dm Am A# F
Abból a fából vágjátok az én keresztem,
Dm Am A# F
Amit akkor ültettek, amikor születtem,
Dm Am A# F
Abból a fából legyen majd az én koporsóm,
Dm Am A# F
Amelynek árnyéka alatt írták meg a sorsom.
Gallyaiból rakjatok egy olyan nagy tüzet,
Ami még egyszer táplálja kihűlő szívemet.
Földbe' nyugvó gyökeréből faragjatok pipát,
Szabad lelkem az égbe szálljon mint a füstkarikák.
Sudár ágai jók lesznek vaskaszák nyelének,
Mely arat, de fegyver is a Magyar kezének,
Fának apró forgácsát vessétek a szélnek,
Viszik messze majd hírünket ahol földet érnek.
Egy árva szűz rügyéből új élet sarjadjon,
Ne hagyjátok soha, soha, hogy nemzetetek kihaljon,
Legszebbik részéből végül bölcsőt készítsetek,
Hogy szebb jövőről álmodjon minden magyar gyermek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése