REPUBLIK - Furcsa magasban

       G
1. Nem érti senki, és te sem tudod,
 C
Hogy halálra ítélt vágyakat húzok
   G
Magam után, de már alig bírom,
       C           (Am)      G
És várom, hogy vegye már valaki észre, hogy sírok.

       Am        F
2. És csak kezeket látok furcsa magasban,
  Am         G
Kiáltanék: nem így akartam!
És nem tudom, hogy miért vagyok itt,
Én akartam, vagy valami erre vitt?

3. Akartam, mert akarni kell,
Aki megszületett, az többé nem felel magáért,
Mert az öntudat gagyog,
Súgja a jelet, hogy íme én vagyok,

4. Az, aki mindent csak szépen tehet,
És tetteimért már nem felelhetek,
Megszült a világ, hogy sorsom is legyen,
Hogy eltékozoljam az összes életem.

instr.

5. Nem érti senki, és te sem tudod,
Hogy mit?l félek, és miért hallgatok arról,
Amit mondani kell,
Amit helyettem senki nem mondhat el,

2., 3., 4.