C A7 Dm - G7 C
Kék tűzeső hamu lett, lemondtam a kóborlásról.
C A7 Dm- G7 C
Legelőször most szeretek, búcsúzva duhajkodástól.
G F - G Em
Kívántam a bort, a leányt; s mi voltam?
Am
Elgazosult kert.
F G C
De most az ivást, mulatást megutáltam:
G7 - C
rontja az embert.
Csak téged lássalak én, az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sűrűjén, ne lakjék más a szívedben.
Te finom suhanású leány, makacs szíved érti-e végre,
A csibész szeretni tud ám, és engedelmes a vére.
Fene mind az ivóhelyeket.
Verset sem írok, ha kívánod.
Simogatnám lágy kezedet, s hajadat, mint őszi virágot.
Örökre nyomodba megyek
- itthon, vagy akárhova távol.
Legelőször most szeretek búcsúzva duhajkodástól.
Örökre nyomodba megyek
- itthon, vagy akárhova távol.
Legelőször most szeretek búcsúzva duhajkodástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése