Komár László - Marina

C         C                      C                    C

   Nem filmcsillag volt Rómában Marina,

            C                      C              G                                                    
   Csak egy kis karcsú, szőke balerina.

       G                    G               G
   A jobbszélről az első volt a sorban,

           G                 G                      C
   S én vágyakozva néztem mindig őt.

   Ha esténként a kiskapuban lestem,
   Csak némán álltam, szólni sosem mertem,
   De csillagfényes, forró nyári esten
   Így sóhajtoztam ablaka előtt:
     

       C     C           C           G
          Marina, Marina, Marina,

              G             G                C
          A csókodra szomjazom én.

               C           C           G
          Marina, Marina, Marina,

                G                   G                C
          Hát kérlek, hogy légy az enyém!

          C                     G
          Nyílt az ablak csendben,

          G                       C
          Szólt a kislány: Menjen!

                    C                       G
          Maga még nem ismer engem,

              G                     C    
          Ó no, no, no, no, no!

                  C                 G
          S az ablak zárult csendben,

          G                         C
          Meg sem hallgat engem,

                      C                           G     
          Csak a visszhang cseng fülemben:

              G                     C      C
          Ó no, no, no, no, no!

Egy szép nap aztán úgy hozta a sorsom,
Egy kétüléses autót vettem olcsón,
És este már a kiskapuhoz álltam,
S ott szívrepesve vártam Marinát.
Ő jött és nyomban kiskocsimra nézett,
A két szemében vágyak tüze égett,
Csak mellém ült, egy árva szót sem kérdett,
Úgy hallgatta a régi vallomást:

Marina, Marina, Marina,
A csókodra szomjazom én.
Marina, Marina, Marina,
Hát kérlek, hogy légy az enyém!
Két karomba vonva
Megcsókoltam nyomba',
Mire szemlesütve mondta:
Ó no, no, no, no, no!
Én vágyakozva kértem:
Légy a feleségem!
Mire végre így szólt nékem:
Ó jó, jó, jó, jó, jó!
Ó jó, jó, jó, jó, jó!
Ó jó, jó, jó, jó, jó!