C#m
Csenddel üzenek néked, mert hidd el, igazán félek,
H C#m
hogy most kevés a szó, az se kimondva jó.
C#m
hogy most kevés a szó, az se kimondva jó.
C#m
Hangok nélkül is érzed: miért őrizlek téged
H C#m
H C#m
én már magamba rég, olyan tiszta a kép.
H C#m
Bűvölő némaság,
H C#m
túl zajos a világ.
H C#m
úgy keress, hogy megtalálj,
úgy keress, hogy megtalálj,
H A
de úgy siess, hogy megvárj!
de úgy siess, hogy megvárj!
Em Hm A D
Lásd: jó nekem, hogyha rád nézek,
F#m Hm A D
és szótlan mondhatom el néked, hogy már nem félek!
és szótlan mondhatom el néked, hogy már nem félek!
Em H A D
Rég érzem azt, hogy e csend-pillanat,
Rég érzem azt, hogy e csend-pillanat,
F#m Hm A D
elvezet majd hozzád, kedves, és örökké így marad.
G# C#m H C#m
Úgy keress, hogy megtalálj,
elvezet majd hozzád, kedves, és örökké így marad.
G# C#m H C#m
Úgy keress, hogy megtalálj,
G# C#m H G#m
de úgy siess, hogy megvárj!
Csenddel üzenek néked,
mert hidd el, igazán félek,
hogy most kevés a szó,
az se kimondva jó.
Hangok nélkül is érzed:
miért őrizlek téged
én már magamba rég,
olyan tiszta a kép.
Bűvölő némaság,
túl zajos a világ.
úgy keress,
hogy megtalálj,
de úgy siess,
hogy megvárj!
de úgy siess, hogy megvárj!
Csenddel üzenek néked,
mert hidd el, igazán félek,
hogy most kevés a szó,
az se kimondva jó.
Hangok nélkül is érzed:
miért őrizlek téged
én már magamba rég,
olyan tiszta a kép.
Bűvölő némaság,
túl zajos a világ.
úgy keress,
hogy megtalálj,
de úgy siess,
hogy megvárj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése