Bojtrján - Ahol a lusta folyó

           E                   H7                 E \
Ahol a házakban még faragott bútor áll,
                A             F#7             H    H7
Ahol még egyszerűen él apám s anyám,
          E               G#         C#m           A
Ahol a sűrű erdők elnyelik a külvilág zaját,
          F#7                H7                 E    \
Valaha ott látott meg engem a nagyvilág.

Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér,
Ahol az utakon szürke port kavar a szél,
Az az a hely, ahonnan eljöttem, már tíz éve is lehet,
Hidd el örökre otthagytam a szívemet.

Nagyapám régi dalait énekelgettem,
És a széllel kergetőzve nőttem fel,
Lehet, hogy nem minden pillanatban emlékezem,
De hidd el, azt az időt sosem felejtem el.

Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér,
Ahol az utakon szürke port kavar a szél,
Az az a hely, ahonnan eljöttem, már tíz éve is lehet,
Hidd el örökre otthagytam a szívemet.

Minél zajosabban vágtat el egy nap,
Annál kedvesebbnek látom a múltamat,
Ne mondd, hogy divatból, vagy szeszélyből,
 vagy rosszkedvből teszem,
Te is megérted, ha eljössz majd velem.

Ahol a házakban még faragott bútor áll,
Ahol még egyszerűen él apám s anyám,
Ahol az utakon még most is szürke port kavar a szél,
Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér.
Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér.