Zorán - Romantika

           G                          \
Kedves, elviszlek oda, hol senki sem ismer,
       Em           \
 de értem a szót
     G                        \                           Em       \
Hol esténként ringató tengerről dalolnak altatót
     C         D                C     Am
Az álmok szerények, a hálók erősek
     Em    C           D7      \
Ott ritka szó a romantika

A part menti sziklákra szőlő és magányos ház tapad
Az örök szél ráncosra gyűri a tengert s az arcokat
a napfény megéget, a vágyak kiégnek
És porrá hamvad a romantika

Ott délidőn nem mozdul más,
 csak a megkötött csónakok
S egy eleven képeslap eltúlzott színeit láthatod
A fények kemények, az árnyak elégnek
S csak éjjel éled a romantika

Majd felhevült part ölén szeretlek forrón,
 míg tart az éj
A meztelen tengerben hűvösen fürdünk, ha véget ér
A csókom sós lesz, és hidd el: jó lesz
Mert néha kell a romantika

Na na na na...